A Forma1-et vagy szereti valaki, vagy nem, átmenet a kettő között nem nagyon van és az utóbbi kategóriából sem egyszerű a rajongók közé kerülni. Erről talán azok a srácok mesélhetnének többet, akik azzal a problémával küzdenek, hogy párjuk ki sem állhatja a zümmögő, brummogó versenyautók hangját szombat és vasárnap reggel, míg ők egyetlen versenyt sem lennének hajlandóak kihagyni. Nekik jelenthet segítséget a Netflix legújabb sorozata, a Formula 1: Drive to Survive!

Nem mondanám magam Forma1 rajongónak, de mióta Alonso másodjára is világbajnok lett azt sem mondanám, hogy különösebben érdekelne, mikor kezdődik a szezon. Arra meg aztán pláne nem lehetne rávenni, hogy hétvégén hajnalok hajnalán felkeljek és izgatottan nézzem, ahogy húsz pilóta egymást kergetve körbe-körbe megy valami versenypályán. Vagy legalábbis így voltam vele addig, amíg bele nem néztem a Drive to Survive első pár epizódjába némi kérlelés után. 

A sorozat, amit a 2018-as szezonról készítettek árnyaltabb képet ad a versenyekről és versenyzőkről annál, amit egy átlagos közvetítésben láthatunk. Valódi dráma folyik a színfalak mögött, a pilóták részéről pedig (és ez a rajongók számára már tudom, hogy egyértelmű lehet) emberfeletti fegyelmet és felkészülést igényel minden egyes futam, de még az időmérő edzés is. A mindössze tíz részes széria epizódjai viszonylag könnyen fogyaszthatóak 35-40 perces hosszukkal és mindennek nevezhetőek, csak nem egyhangúnak. 

A történet az első versenyen, vagyis az Ausztrál nagydíjon kezdődik, később azonban az időrendiség kapja a legkisebb szerepet. A készítők ide-oda ugrálnak a sztoriban, hogy a legnagyobb hatást érjék el és be sem mutatják az összes versenyt. Csak azoknak van jelentőségük, amik előmozdítják az eseményeket, vagy szerepük van a karakterek, ez esetben a csapatok és autóversenyzők drámájában. Közülük a projekt elől való elzárkózásuk miatt épp a legnagyobbak maradtak csak ki. A Ferrari és a Mercedes döntése miatt a Netflix stábja nem mehetett Hamilton, Bottas, Vettel és Raikkönen közelébe, jeleneteiket csak a nyilvános sajtóeseményeken rögzíthették. Külön nyilatkozatot nem kérhettek tőlük a szériához, ami kicsit felemás érzetet kelt bennem, habár nem a sorozat készítői, inkább a csapatok oldaláról. 

Nem érzékelhető azonban annyira a sztárpilóták hiánya, van kiért izgulni ugyanis mellettük is. A sorozat a nagy csapatok hiányában sok időt fordít arra, hogy megmutassa az olyan kisebb költségkerettel rendelkező csapatok helyzetét, mint mondjuk a Toro Rosso vagy a Haas. Utóbbinál konkrétan elhangzik, hogy kevesebb emberük van összesen, mint ahány egy időben szabadságon van a Mercedes-nél. A Forma1 tehát valóban egy olyan sport, ahol a pénz beszél, hiszen ennek köszönhetően engedheti meg magának a csapat a jobb felszerelést, a jobb motort és a nagyobb létszámot, ami például elengedhetetlen hozzá, hogy minden flottul menjen. Hiába a felkészülés és figyelem, még ilyenkor is becsúszhatnak fatális hibák. 

Ricciardo például különösen sok játékidőt kap, így az ő és csapata szemszögén keresztül láthatjuk azt is, ahogy néhány másodperc alatt megfordulhat a verseny állása és, hogy ez milyen hatással van a versenyzőkre és a háttérben dolgozókra egyaránt. Amikor behívják a box utcába, de elfelejtenek gumit vinni a cseréhez és ez az első helyébe kerül, vagy, hogy egy gumicserét elhibázó szerelő hogyan fakad sírva, miután a hibáját követően ki kell szállnia egy pilótának a versenyből. 

Elképesztő érzelmi töltete van ennek a szériának és, ha rajongó nem is leszel tőle, segít kicsit megérteni, hogy mit szeretnek annyian ebben a száguldó cirkuszban. Ha már amúgy is rajongó vagy, a Drive to Survive még jobban árnyalja a képet kedvenc motorsportodról egy feszült, interjúkkal teli széria formájában.