Amióta kezdetét vette a Trónok Harca utolsó évada, kétféle véleménnyel lehet találkozni a közösségi és online médiában. Az emberek vagy imádják és még a másik csapat által felhozott hibákat is logikusan megmagyarázzák, vagy utálják, de mint a sz*rt. A legnagyobb ellentétet mégis az utolsó előtti epizód váltotta ki a rajongókból, ami után nem is kevesen úgy döntöttek, petíciót indítanak az utolsó évad újraforgatására. Jobb lenne-e azonban a Trónok Harcának, ha egy új forgatókönyvvel és a világ minden elégethető pénzével felszerelkezve leülnének a készítők újragondolni, mi rosszat tettek? Nem olyan biztos az!

A Trónok Harca nyolcadik évada egy lezárás. Az HBO sem akart itt még véget vetni ennek, de pár éve már így is kútfőből dolgoznak alkotóik egy olyan sorozaton, ami elvileg George R. R. Martin regényein alapulna. Írott alapanyag híján, de a nézettségi rekordok megdöntésének érdekében tehát a nyolcadik évadig bírta a széria. A színvonal az évadok során is változó volt, elvégre nem lehetett minden részbe valami eget rengető bonyodalmat csempészni, sem kiirtani fél Westerost. Ned Stark lefejezése, a Vörös Nász, Jeoffrey halála vagy a Fattyak csatája emlékezetes pillanatai voltak az elmúlt éveknek és a sorozat készítői szép lassan el is hitették velünk, hogy ebben a szériában bizony senki sincs biztonságban. Közeledünk azonban a vég felé, most már csak azok a karakterek maradhatnak a színen, akiknek komoly szerepük lesz az utolsó epizódban, a nagy fináléban, nekik viszont életben kell maradni, még ha épp az ég is rájuk szakad.

Ezt a lezárást vezette fel az évad első része, ahol nem történt semmi... Semmi azon kívül, hogy olyan karakterek találkoztak egymással újra, akik az első epizódok óta nem látták egymást. Ezt az ívet vitte tovább a második is, ahol többen is konfrontálódtak egymással. Egyrészt Jaime és Bran, másrészt Jaime és Daenerys, Daenerys és Sansa, aztán Tyrion és Daenerys meg Tyrion és Sansa, vagyis olyan emberek, akiket valamilyen szempontból igen erős érzelmek kötöttek vagy köthettek egymáshoz a sztori egy pontján. Akciónak persze még nyoma sem volt, pedig a hat epizódnak itt már a harmadánál jártunk. Nosztalgikusra vették a figurát a készítők, na, de mi ezzel a baj? Részemről az égvilágon semmi, de azért meg kell hagyni, a rajongók többsége itt már nem hiába hiányolta a vérontást. 

Szerencséjükre nem kellett sokat várniuk rá, hogy hulljanak a fejek, épp csak egy hetet. A The Long Night címet viselő harmadik részt, amit a szóbeszéd a Fattyak csatájához is hasonlított, közel másfél órás harcjelenetével az egyik leggigászibb része lett a sorozatnak. A rajongók persze ebben is megtalálták a hibát. Túl sötét volt (igen, mert éjszaka harcoltak), túl kevesen haltak meg (ezzel mondjuk egyet értek, de akik meghaltak, azok fontosak voltak), stratégiailag nem volt átgondolt a harc (nem, de baromi jól nézett ki). Szóval ilyenek és ehhez hasonlók. Mégis kellett ezután egy pihentető rész, nem csaphattak a szereplők azonnal a lovaik közé és indulhattak meg Királyvárba, ahogy azt végül a következő rész elején tették. Azt kicsit fájlaltam, hogy nem esett szó az Éjkirály végzetéről, akit több évadon keresztül építettek fel, mint főhőseink legnagyobb és legveszélyesebb ellenfele. Ha eddig nem kapott nagyobb figyelmet, várhatóan már az utolsó részben sem fog, mégis hiányosnak érzem azt a lezárást, amit kapott. Na, de ne szaladjunk ennyire előre! 

Elérkeztünk ahhoz az epizódhoz, ami a legtöbb felháborodást kiváltotta és, ami végül megadta az utolsó lökést a petíció elindítójának. The Bells, vagyis Harangok. Aki már látta a részt, az tudja, miért olyan fontosak Királyvár harangjai a sztori szempontjából, aki meg még nem látta, mostanra tuti belefutott a spoilerekbe (én hétfő esténként néztem az új részeket és még így is kivédhetetlenek voltak). 

Miután Cersei lefejeztette Missandei-t Tyrion észérvekkel alátámasztott kérlelése ellenére, akinek az utolsó szava a Dracarys volt, valójában el is dőlt Királyvár lakóinak a sorsa. Daenerys-ben eltört valami, ami csak fokozódott az epizód eleji történések hatására. Varys árulása, ami egyben Jon árulását is jelentette a szemében, aki aztán később határozottan el is lökte magától kiborította azt a bizonyos bilit. A döntéseit, amik végül több tíz, ha nem százezer ártatlan életét követelték, amikor Drogonnal felperzselte a Hét Királyság fővárosát hiába is kérdőjeleznénk meg. Az évadok során több utalás is esett rá, hogy a rajongók szemében közkedvelt Dany bizony egy valódi pszichopata tud lenni, ha kihozzák a sodrából. Itt most nemcsak azokra a ködös utalásokra gondolok, amiket a készítők felhoztak indokként, minthogy rezzenéstelenül nézte végig, ahogy forró aranyat öntenek a testvérére.

Nem, ott van, ahogy kivégeztette Sam apját és bátyját, amikor azok nem térdeltek le előtte, holott a hűség nem olyasmi, amit fenyegetéssel el lehet nyerni. A rabszolgaöbölben is alkotott szépeket a Sárkányok Anyja, aki sosem tette tanúbizonyságát annak, hogy bármelyik kegyetlen tette elgondolkoztatta volna. Még akkor sem, amikor Deresben végül találkozott Sammel és látta a reakcióját bátyja kivégzésére. Daenerys persze uralkodó, az uralkodóknak néha kemény kézzel kell irányítaniuk a népüket és nehéz döntéseket kell meghozniuk. Csakhogy a nehéz döntések, mint halálra ítélni egy embert, aztán mondjuk sárkánytűzzel ropogósra sütni számára valahogy sosem tűntek annyira nehéznek. 

Mi volt akkor a baj a résszel? Minden más. Jaime mégis mi a frászt keresett Királyvárban? Ment megmenteni a testvérét? A szerelmét netán, aki korábban egyértelműen kifejezte, hogy felőle nyugodtan meghalhat egyedül északon? Akitől megvetéssel búcsúzott el? Na, és, ha már a Lannistereknél tartunk, Tyrion, Westeros állítólag egyik legnagyobb koponyája hogy nem látta a figyelmeztető jeleket Daenerys-szel kapcsolatban, akinek már Deresben voltak megkérdőjelezhető döntései? Olyan volt, mintha szemellenzővel csinálta volna végig a legutóbbi évadot és beakadt volna nála a lemez. Mi volt ez a nagy pozitivitás meg bizalom, ami végül nemcsak legjobb barátja, Varys, de mindkét testvére életébe is került? 

Arya, aki szó szerint megjárta a poklot és egyszemélyes bosszú hadjáratára tette fel az életét, miért fordult vissza a győzelem küszöbén? Még jobb kérdés, hogy maradt életben, amikor szó szerint a hátát érte a sárkánytűz? Az már túlzás lenne, hogy ő is Targaryen. Ebben a részben viszont nyilvánvalóvá vált, hogy Jon és Daenerys mellett őt is védi egyfajta alkotói sérthetetlenségi burok, vagyis lehet, hogy a következő részben mégis megölhet még egy királynőt. 

És ezzel el is érkeztünk az utolsó ponthoz. Vagyis, hogy mi a legnagyobb probléma ezzel az évaddal, egyúttal az egész sorozattal. A teóriák.

Az ember valahogy képtelen megálljt parancsolni magának, ha valami olyasmiről van szó, amit szeret. Nincs ez másként a sorozatokkal sem. Ugyanaz, ami arra késztet minket, hogy ledaráljunk évadokat lehetetlenül rövid idő alatt teszi lehetővé, hogy teóriákat gyártsunk. Ebben pedig a Trónok Harca rajongói mindig is az élen jártak. Néha én is azon kapom magam, hogy azzal érvelek, hogy ez meg ez a fanteória azt állítja. Mivel Martin sem siet a könyvei megírásával és az új évadokra is éveket kellett várni (erre az utolsóra kettőt is), nem csoda, hogy elszaladt a rajongók fantáziája. Elképesztő teóriákat lehet olvasni, még csak különösebben mélyre sem kell ásnia az embernek, Amerikában pedig még arra is lehet fogadni, ki ül majd végül a Vastrónra. 

Nem csoda, hogy a várakozás alatt sokan akkora elvárásokat támasztottunk a finálé elé, egyben megtaláltuk a szívünkhöz legközelebb álló teóriát is, hogy amikor végül nem úgy alakulnak a dolgok, felháborodunk. Akartam-e, hogy Dany és Jon összejöjjön? Naná! Kiakadtam-e, amikor kiderült, hogy mindketten Targaryenek? De még mennyire! Volt ez bármilyen kihatással a saját életemre? A legkisebb mértékben sem.

Lehetne jobb az utolsó évad? Valószínűleg igen, de hogy újraforgatják-e petíció ide vagy oda? Nem túl nagy a valószínűsége. Az utolsó rész vasárnap műsorra kerül, addig pedig itt nézhetsz bele!