A boszorkányok elveszett könyve 2. évad kritika
Csapongó történetvezetés, nulla karakterfejlődés
Jó pár éve már, hogy találkoztam Deborah Harkness Mindenszentek trilógiájának első részével, ami A boszorkányok elveszett könyve címet viseli. A regény azóta is a polcomon pihen, habár elég döcögősen indult a kapcsolatunk, amit végül épp a könyv alapján készült sorozatnak sikerült megjavítania, így a második évadot is érdeklődve vártam.
A Sky One jóvoltából készült széria olyan színészeket vonultat fel, mint Matthew Goode, Teresa Palmer, Alex Kingston, Owen Teale, vagy épp Lindsay Duncan. Csak hogy néhányat említsek a filmográfiájukból, olyan filmekben láthattuk őket korábban, mint a Kódjátszma, A fegyvertelen katona, Az utolsó légió, vagy a Napsütötte Toszkána.
Az első évadról sem mondható el, hogy hibátlan lett volna, a női főszereplőt, Diana Bishopot aki egyébként elismert kutató a szakmájában és nem mellesleg egy neves boszorkánycsalád tagja, rendszerint csak sodorják az események. Miután megismerkedik a sztori férfi főszereplőjével, Matthew Clairemont-al, aki szintén elismert kutató, genetikus és nem mellesleg vámpír, világa egyértelműen a férfi körül kezd el forogni. Habár láthatóan minden egymás felé húzza őket, kapcsolatuk mégsem mentes minden izgalomtól. A Kongregáció, a természetfeletti lények rendfenntartó és döntéshozó tanácsa ugyanis nem engedheti a különböző lények keveredését. Egy vámpír, ráadásul egy de Clairmont és egy boszorkány, méghozzá egy erős vérvonalból származó boszorkány szövetsége nem meglepően ki is veri náluk a biztosítékot. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy Matthew bátyja a Kongregáció vámpír szekciójának feje, míg Diana az egyetlen lény, aki évszázadok óta először tarthatta a kezében a lények eredetét tartalmazó kéziratot. Jól sejted, ez az a titokzatos elveszett könyv, amiről a címben is szó van.
Ha arra gondolsz, hogy jó, jó, de hiszen már ezerszer láttuk ezt a sztorit, a két szerelmes nem lehet együtt egy gonosz felsőbb hatalom miatt, a szerelem azonban végül felül kerekedik mindenen és győzedelmeskedik. Valójában A boszorkányok elveszett könyve jóval több intrikát, fordulatot, árulást és cselszövést rejt magában. Nem tudhatod biztosra, ki a barát és ki az ellenség és a karakterek is rétegről rétegre mutatják meg magukat a történettel együtt bontakozva ki fokozatosan. Sajnos ebből már az első évad sem mutatott valami sokat. A szereplők fájdalmasan egysíkúak voltak, de a második siralmasan alulmúlta minden várakozásomat.
Az első rész ott indul, ahol az előző évad végén elbúcsúztunk Matthew-tól és Dianatól, a Bishop-ház padlásán, ahonnan párosunk titokzatos módon eltűnt, na nem a néző, csak a Kongregáció elől. A 16. századi Angliában, egész pontosan Londonban találkozunk újra velük, ahová az elveszett könyv és egy megfelelő boszorkány tanító nyomában érkeznek meg. A második évad Az éjszaka árnyain, a Mindenszentek trilógia második kötetén, A boszorkányok elveszett könyve folytatásán alapul, amit nyáron volt szerencsém elolvasni. Az elsővel ellentétben határozottan gördülékenyebben ment, amiben nagy szerepet játszott az is, hogy szereplői a múltban töltött idejük alatt három országot és több lélegzetelállító helyet is meglátogatnak. A karakterek ezen kívül folyamatos fejlődésen mentek keresztül, megtanulnak együtt élni egymás és a saját hibáikkal, miközben izgalmas és érdekes személyekkel találkoznak. Olyan helyeken fordulnak meg, amik folyamatos kihívások elé állítják őket, többek között I. Erzsébet királynő és II. Rudolf királyi udvarában, valamint az ősi de Clairmont rezidencián, Sept Tours-ban. A legendás uralkodók és Matthew rég halott fogadott apja, Philippe mellett olyan történelmi alakok is feltűntek a színen, mint épp Christopher Marlowe, William Shakespeare, Mary Sidney és Sir Walter Raleigh és az Éjszaka iskolája nevű titkos társaság tagjai.
A sorozat második évada, bár a fontosabb szereplőket mind életre keltette a könyv lapjairól, ennél többet nem igen csinált. Szó, mi szó, elég vérszegényre sikeredett. A két főszereplő nulla karakterfejlődésen megy át, habár folyamatos problémát jelent számukra megbirkózni a 16. századi mindennapokkal. Matthew, aki évszázadok óta maga mögött hagyta a királynő hűséges árnyának (kém, kínzómester, követ) szerepét, most újra belekényszerül ebbe a cseppet sem kellemes munkakörbe. Diana pedig, hiába a több éves kutatói munka és az átfogó történelmi és irodalmi ismeretek, a beszédével, a tartásával, az egész lényével kitűnik a korabeli londoni közemberek és nemesek soraiból. Ha mindez nem lenne elég, hektikus varázsereje könnyen a kezdődő boszorkányüldözések célpontjává teheti, akkor pedig még Matthew sem tudja megvédeni.
Valahogy mégsem érezhető a sorozatban egy percig sem, hogy a fent felsorolt dolgoknak bármi tétje lenne. A szereplők mindig mindent rövid idő alatt megoldanak, a felmerülő problémákat pedig csillogó szemekkel és a szerelem erejével győzik le. Nem viccelek, konkrétan volt ilyen jelenet benne. Diana a tipikus Mary Sue karakter a szériában. Mindig pontosan tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy hatástalanítson egy feszült helyzetet és rövid időn belül biztos, hogy mindenki megkedveli (na jó, Marlowe nem, de ő a kivétel, aki erősíti a szabályt). A varázsereje, amit Londonba érkezésekor használni sem tud, látszólag komoly képzés nélkül tör a csúcsra. Halkan megjegyzem, hogy valójában közel egy évet töltenek a 16. században, ami bőven elég időt hagy neki rá, hogy megszerezze a szükséges tudást. A baj csak az, hogy a csapongó történetvezetés miatt a néző úgy érezheti, hogy néhány nap, vagy maximum néhány hét eseményeit látja.
Erre játszik rá, hogy a könyv meghatározó helyszínein, például Sept Tours-ban és Bohémiában csupán egy-egy epizódot töltenek a karakterek, miközben csak az odáig vezető út több hetet vesz igénybe. A Boszorkányok elveszett könyve 2. évadának készítői alighanem úgy érezhették, ezek túl unalmasak lennének a nézők számára, így összevonták, vagy egyszerűen kihagyták az események nagy részét. Sajnos bármilyen jelentéktelennek tűnhettek is ezek a számukra, fontos szerepet játszottak a szereplők karakterfejlődésében, ami a hiányukban egyáltalán nem ment végbe. Az sem túl szerencsés, hogy a sorozat hülyének nézi a nézőt és mindent a szájába akar rágni. Nem hagyja, hogy magunktól jöjjünk rá összefüggésekre, vagy megoldásokra, de nem is nagyon lenne rá idő, hiszen pörögni kell, haladni a sztorival, nyolc epizódba bele kell férni... Ennek köszönhetően az olyan kihívások, mint például az, hogy hogyan szerezzük meg a Boszorkányok elveszett könyvét, teljesen el vannak bagatellizálva.
Semminek nincs súlya. Sem az eseményeknek, sem az újonnan megismert szereplők és a főszereplők közötti kapcsolatoknak, de még annak az átkozott könyvnek sem, amiről a végén kiderül, hogy sötétebb titkokat hordoz, mint bárki gondolta volna. Kár érte, mert lett volna potenciál A boszorkányok elveszett könyve 2. évadában, de siralmasan teljesített, amit a brit nézettségi adatok is alátámasztanak. Már az első részt is kevesebben látták, mint az első évad bármelyik epizódját, a második rész nézettsége pedig még ehhez mérten is lefeleződött.
A harmadik évad mindenesetre úgy tűnik ennek ellenére is érkezik és várhatóan 2021 végén, vagy inkább 2022 elején kerül majd a képernyőkre. Az alapjául szolgáló könyv azonban már megjelent Az élet könyve címmel és, ha lehet hinni a tapasztalatoknak, érdemes inkább annak egy esélyt adni a sorozat helyett. Én biztosan fogok.
